|
|
||
|
sajtó A PLACCC Fesztivál ideje az az időszak, amikor az ember az utcán egészen fura szerzetekkel, eseményekkel és happeningekkel találhatja magát szemben – mindezt mégis tele olyan játékos természetességgel, hogy a végén már meglepődni is elfelejt. Kelemen Éva: Kövesd a sárga nyulat!
Rendhagyó. Szubjektív. Bizalom. Játék. A négy szó, ami elsőre beugrik erről a különleges városnézésről, amiben a hello!earth produkció keretein belül részesedhettem. A „keretein belül” máris elég rossz megfogalmazás, hiszen inkább azt kéne hangsúlyozni, hogy hány keretet tör össze, hány ajtót és ablakot nyit meg az ember előtt ez a 75-80 perces séta. Sára Eszter: Holnap minden más lesz – Budapest: Bizalomjáték
Ahogy az ember magához tért, már egyáltalán nem zavarta, hogy döbbent járókelők bámulják, amint a Guttenberg Művelődési Ház előtti, mini-járdakiszögelésen fekszik. És már azon is szívből tudott nevetni, amikor felbukkant egy tandembicikli: elől a vezérbiciklista, hátul meg a nyúljelmezben tekerő, leszegett fejű, csukott szemű játékostárs. Szemere Katalin: Nyulambátor, a köztéri játék A Hello!Earth nevű dán csapat jóval izgalmasabb utakon jár, amikor személyre szabott színháza főszereplőjévé teszi az előadására jegyet váltó nézőt. Akit egyébként zavarba ejtően sok mindentől megfoszt. (...) És hogy akkor mit kaptam cserébe? Olyan élményt, amelyet egy jó darabig biztosan nem felejtek el. Jászay Tamás: Egy személyes színház
Szombaton színházban mentem, az estnek két főszereplője volt: Roman úr és jómagam. Roman úr és én átlagemberek vagyunk. „Az átlagemberek láthatatlan tereket használnak, melyeket olyan vakon vesznek tudomásul, mint egymást az ölelkező szerelmesek” – írja Michel de Certeau jezsuita teoretikus a Séta a városban című írásában. Fehér Anna Magda: Szürreál és szocreál
A vetítőgép kellemes berregése rengeteg filmes élményt az eszünkbe juttat – nekem például rögtön a Twin Peaks Ben Horne-ja ugrik be, ahogy elérzékenyülve nézi egykori gyerek-önmagát –, és nem utolsósorban semmivel össze nem hasonlítható atmoszférát teremt az apró, besötétített bisztróban. Kelemen Éva: Retro mozizás: popcorn helyett zsíroskenyér, cola helyett napközis tea
Jászay Tamás: Egy személyes színház
A lengyel Joanna Warsza és Tomek Saciłowski játékosságában is megalapozott akciója, a Giardini Biennale Sashegy a Budapest belvárosához meglepően közel fekvő hobbitelkeket értelmezte újra, amelyek egyszerre városi és nem városi jellegükkel lakóhelyünk hibrid, álomszerű képződményei. A Giardini projekt keretében a kertecskék a Velencei Biennálét idéző pavilonokká váltak, ahol a nemzeti hovatartozásnak csak a fantázia szabhatott gátat. Fürth Eszter: Kultúrgerillák
Menekülési útvonal A Szövetség’39 Művészeti Bázis idén sem távolodott el a közutak világától, kiszemeltjük ezúttal egy katonai teherautó volt, amelyre festett falécekből ácsoltak borzas szivárványt. A jármű sajnos a PLACCC végeztével leveti díszköntösét, a fesztivál ideje alatt azonban fáradhatatlanul szállította a gerillaművészetet. Fürth Eszter: Kultúrgerillák
Haszondesign Projekt A PLACCC Fesztiválnak köszönhetően nem csak érdekes dolgokkal – például egy bicikliző tapsifülessel – és meglepő történésekkel találkozhatunk, de újabban a budapesti közterek is furcsán kezdenek viselkedni. A Nyugati téri felüljáró pilléreire színes személyes névmások, a Pollack térre nyugágyak, míg a Mikszáth tér környékére bordásfalak kerültek a Haszondesign Projekt keretében. Kelemen Éva: Spontán tengerpart a Pollack téren
további cikkek Hamvay Péter: Belső séta Józsefvárosban
Somfai Barbara: Holnap minden más lesz
Kulcsár Tamara: A kortárs művészet a hétköznapjaink része
Rókalány: Én, te, ő, mi, ti, ők
Kulcsár Tamara: Engedéllyel pingálják a Nyugati téri felüljáró pilléreit
Nagy Bori: Gyere ki a PLACCC-ra! |
|