|
|
||
|
rólunk írták PLACCC 2008
Lőrinc Katalin: Ki, a nép közé! Épp ezért jó, hogy a Budapesti Őszi Fesztivál - méltán kivívott rangjával és a hazai viszonyokat tekintve stabilnak látszó helyzetével - ráirányítja a figyelmet és felkarolja a „rendhagyó" műfajokat is. Ilyennek mondható ugyanis az olyan előadás, mely nem „rendeltetés szerinti" térben zajlik: az olyan színház, amely megszökik a színház kiszámítható, biztonságos teréből. Nos, rendhagyó térben s rendhagyó időben játszódó programokból idén volt még fesztivál is a fesztiválban: a BŐF a sajátja mellett felkarolta az Artopolis Egyesület önálló szervezésű programjait is. Ennek a három alkotásból (s azok többszöri előadásából!) álló csokornak mottója „A város"; olyanok ezek tehát, melyek a városi lét különböző hétköznapi színtereit élik be, oda készültek.
Wunderbaum: Magna Plaza
Valuska László: Szerelemeskedjen a Mammutban, vagy csak nézze A bevásárlóközpont pedig mindenki örömére nem alakul át színpaddá, sőt az egésznek olyan hangulata van, mintha csak belefülelnénk nagyszabású, mindenható istenekként a Mammutban sétáló emberek életébe.
Kelemen Éva: Filmszínház A pláza mindennapi nyüzsgése a lehető legmonumentálisabb díszlet, a dolgaik után rohanó emberek pedig a legélethűbb alakítást nyújtó statiszták, akik nem is sejtik, hogy egy előadás részei.
Jászay Tamás: Megfigyelési ügyek A társadalmi problémák iránti érzékenység világosan észlelhető, ahogy az is sejthető, hogy az ezekről való gondolkodást alapvetően máshogyan képzelik el a Wunderbaum tagjai, mint általában a színházcsinálók. És tényleg, egy bevásárlóközpontban, vagy trendibben fogalmazva: plázában igazán másféle színházat lehet csinálni, miközben a társadalmi vetület is új és váratlan, mondhatni spontán aspektusokkal gyarapszik.
Vida Virág: Félelemkeltés Az Ajtósi Dürer soron található Dürer-kert (a volt pártfőiskola épülete és udvara) kellően hiteles helyszínként funkcionált, a jelmezek és a díszletek is kifogástalanok voltak, a színészi játékban sem találhattunk kivetnivalót.
Tompos Ádám: „El lehet menni" A Repülési lecke című darab helyszíne a Városliget szomszédságában álló egykori Pártfőiskola udvara volt. Október 10-től 12-ig itt tanították repülni az Ikaroszokból álló nézőket a kommunista, egyenruhába bújtatott Daidaloszok. A Dürer-kertbe érkező közönséget labirintus helyett egy hangszórókkal körülbástyázott torony fogadta és láncokkal díszített kórházi (vagy börtön?) ágyakban foglalhattak helyet, és tehették fel maguknak a kérdést: hogy is lehet innen kirepülni?
Forgács Nóra Kinga: Posztmodern bicajozás a Placcc 2008-on Ha a néző/játékos komolyan veszi a főként hangulatokat, múltbéli élményeket felelevenítő kérdéseket, és őszinte válaszokat ad, akkor tulajdon személyiségét fedezheti fel újra, új irányvonalak mentén, egy relaxációs, önismereti tekerés keretei között. Ha pedig a megfelelő helyszínek fellelésével bíbelődik, akkor az őt körülvevő városra vethet új, különös felismeréseket is ígérő pillantást.
Papp Tímea: Magamba(n) tekerés Begin cycling - jelenik meg a képernyőn. Hezitálásra nincs idő. Egy órát kapok. Egy órát, ami csak az enyém. Kiskörút, Zsinagóga, Dohány utca, Rákóczi út. Horánszky, Gyulai Pál, Bródy Sándor, Puskin utca, Szabó Ervin tér. Ismerős közterek, otthon érzem magam. Talán a nyugtató zene teszi, talán az a regiszter, amiben a fülembe beszélnek, és kérnek arra, hogy legyek nyugodt és ellazult. De az is lehet, hogy az ismert város ad biztonságot.
Lengyel Péter: Szerelmes biciklisták GPS, kicsit pszicho színház, élő videójáték, interaktív művészet, digitális élő közvetítés, mobilnet, ebből a feltétekből gyúrták a Biciklis történeteket.
|
||